Kanadai politikai jelöltek a fosszilis energiahordozók mellett érvelnek, míg a klímaváltozás háttérbe szorul
A kanadai szövetségi választásokon a legnagyobb téma Donald Trump amerikai elnök által képviselt fenyegetés, amely háttérbe szorította az ország globális felmelegedéshez való hozzájárulását. A két fő politikai párt, a Liberálisok és a Konzervatívok új energiai infrastruktúrák megvalósítását ígérik, miközben Kanada próbálja csökkenteni az Egyesült Államoktól való függőségét. Mark Carney, a Liberális Párt vezetője, arra törekszik, hogy Kanadát a hagyományos és a zöld energia globális nagyhatalmává alakítsa, míg Pierre Poilievre, a Konzervatívok vezetője, az olaj- és gázszektor fellendítését és az ipari szén-dioxid-adó eltörlését hirdeti. Ez a választási kampány nagy változást tükröz a 2021-es választásokhoz képest, amikor a környezetvédelem volt a választók legnagyobb aggodalma.
A 2021-es választások során a két nagy párt között konszenzus alakult ki arról, hogy Kanadának sürgősen zöld gazdaságra kell áttérnie, amit egy nettó nullás kibocsátási törvény elfogadása is tükrözött. Azóta azonban ez az egyetértés elhalványult. Carney, aki március elején vette át a Liberálisok vezetését és a miniszterelnöki posztot, hosszú évek óta a klímaváltozás nemzetközi bajnokának számít. A Bank of England volt kormányzójaként és az ENSZ Klíma Akcióért és Pénzügyért felelős különmegbízottjaként is dolgozott, emellett a COP26 Glasgow-i találkozón a nettó nulla kibocsátás pénzügyi szövetségének társelnöke volt. Azonban miniszterelnöki hivatalba lépése után első intézkedéseként eltörölte a fogyasztói szén-dioxid-adót, ami a Liberálisok egyik meghatározó klímapolitikai lépése volt, és amely 2019 óta volt érvényben.
Ez az adó, amely a szén, olaj és gáztermékek felhasználását terhelte, népszerűtlen volt, és a Konzervatívok könnyen célponttá tették a megélhetési költségek emelkedésének okaként. Poilievre még „Szén-dioxid adó Carney-ként” is próbálta bemutatni ellenfelét. Egyes megfigyelők szerint az adó eltörlése politikailag okos lépés volt, míg mások hibának tartják. Catherine Abreu, a Nemzetközi Klímapolitikai Központ igazgatója úgy véli, hogy ezzel a lépéssel Carney elfogadta azt a narratívát, miszerint a klímaváltozással kapcsolatos intézkedések túl sok pénzbe kerülnek, ami nem igaz.
Carney választási ígérete, hogy Kanadát „a világ vezető szuperhatalmává” teszi a tiszta és hagyományos energiában. Kampányában a zöld energia projektek felgyorsítását és a zöld közlekedési és építkezési megoldások ösztönzését emeli ki, azonban a részletek még nem világosak. Emellett támogatja a szén-dioxid-leválasztási technológiákba való befektetéseket is. Azonban a közvélemény-kutatások szerint a kanadai lakosság klímával kapcsolatos aggodalmai az utóbbi időszakban csökkentek, mivel a megélhetési költségek és az energiaárak emelkedése vált a főbb témává.
A háború Ukrajnában új hangsúlyt fektetett Kanada bőséges természeti erőforrásaival kapcsolatos lehetőségekre, beleértve az olajat, a gázt és a kritikus ásványokat. Mark Winfield, a torontói York Egyetem környezeti és városi változásokkal foglalkozó tanszékének professzora kiemelte, hogy az ország geopolitikai szövetségesei most Kanadát keresik, mint biztonságos alapanyagot biztosító országot Oroszország helyett.
Pierre Poilievre, aki Carney utódját kívánja, a megélhetési költségek problémáira és a jogrend szigorítására összpontosít. A Konzervatív Párt, amelynek szavazóbázisa erős az energiarich régiókban, az olaj- és gázipar jelentős bővítését szorgalmazza, miközben eltörölné az ipari szén-dioxid-adót. Poilievre érvelése szerint jobb lenne, ha India és más ázsiai országok a „piszkos szenet” tisztább kanadai olajra és gázra cserélnék. Winfield professzor szerint a Konzervatívok olaj- és gáztermelésre vonatkozó javaslatai vonzóak lehetnek a választók számára, még akkor is, ha a kibővített termelés előnyei nem feltétlenül állják meg a helyüket.
A választás legfontosabb kérdése, hogy melyik vezető tudja a legjobban kezelni Donald Trumpot. Ez különösen fontos az olaj- és gázipar szempontjából, mivel Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajszállítója. Az energiatarifák hatása potenciálisan katasztrofális lehet a munkahelyekre és a gazdaságra. Carney a legutóbbi vitában arról beszélt, hogy a kapcsolat az Egyesült Államokkal teljesen megváltozott, és a csővezetékrendszerek nemzeti biztonsági problémát jelentenek Kanadának. Az amerikai függőség csökkentése érdekében a választási kampány során mind a Liberálisok, mind a Konzervatívok ígéretet tettek „energiafolyosók” gyorsabb megvalósítására, bár Carney támogatása a csövekkel kapcsolatban ingadozó, tudva, hogy azok népszerűtlenek a környezetvédők körében.
Az Insurance Bureau of Canada adatai szerint 2024-ben a légköri viszonyok miatt bekövetkezett biztosított veszteségek 8,5 milliárd kanadai dollárt tettek ki, ami háromszorosa a 2023-as számoknak. A két fő választási jelölt, miközben a fosszilis tüzelőanyagok gazdaságban betöltött szerepét hangsúlyozzák, ezzel ütközni fognak Kanada klímavédelmi kötelezettségeivel. Yves-François Blanchet, a Quebecben alapított Bloc Québécois vezetője azzal vádolta a két pártot, hogy tagadják a klímaváltozást. Kanada nemzetközi szinten 2030-ig 40-45%-os szén-dioxid-kibocsátás-csökkentést vállalt a 2005-ös szinthez képest, de 2023-ra mindössze 8,5%-kal csökkent a kibocsátás. A választás győztese előtt nagy kihívás áll, hogy hogyan lehet ezt a kérdést kezelni. A kanadaiak április 28-án fognak szavazni, és az eddigi választások alapján a Liberális Párt nyert, de nem rendelkezik többséggel a Parlamentben. Az energiatarifák kulcsszerepet játszanak Trump politikai víziójában, miközben a közgazdászok globális kereskedelmi háborútól tartanak. Kanada külügyminisztere elmondta, hogy az ország közelebb szeretne kerülni az Egyesült Királysághoz és az EU-hoz, míg a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Kanada „nem eladó”.
Ezeket is érdemes megnézni
Az infláció üteme az Egyesült Királyságban: Mennyire emelkednek az árak?
Xi igazi kihívása nem Trump kereskedelmi háborúja
