Dínótemető rejtélyének megfejtése a Halál Folyójánál

Alberta, Kanada buja erdeinek lejtői alatt egy hatalmas tömegsír rejtőzik, amelyben több ezer dinoszaurusz maradványai találhatóak. Ezek az állatok egyetlen pillanat alatt, egy pusztító esemény következtében vesztették életüket. A Pipestone Creek, amelyet találóan „Halál Folyójának” neveztek el, most paleontológusok egy csoportjának színhelyévé vált, akik 72 millió éves rejtélyt próbálnak megfejteni: hogyan haltak meg ezek a dinoszauruszok? A kutatás első lépése a nehéz kalapács hatalmas csapásával kezdődik, amellyel fel kell törni a vastag kőréteget, amely a professzor, Emily Bamforth vezetésével zajló ásatások alatt a „paleó aranyat” takarja. Ahogy a csapat elkezdi a finomabb munkát, hogy eltávolítsa a rétegeket, fokozatosan megjelenik a megkövesedett csontok kaotikus halmaza. Bamforth professzor elmondja, hogy az ott található nagy csontdarab valószínűleg a csípő egy része, majd rámutat a hosszú, vékony csontokra, amelyek bordák. Egy különlegességet is kiemel, amely egy lábujj csontja lehet. Egy másik darabról viszont még nem tudják, hogy micsoda, így ez a Pipestone Creek rejtélyének újabb példája.

A BBC News munkatársai azért érkeztek Pipestone Creek-be, hogy tanúi lehessenek ennek a prehisztorikus temetőnek a hatalmas méretének, és láthassák, hogyan rakják össze a kutatók a nyomokat. A helyszínről eddig több ezer fosszíliát gyűjtöttek össze, és folyamatosan újabb felfedezések születnek. A csontok mind egy Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartoznak, amely a Triceratops rokonának számít. Az állatok a késő krétakorban éltek, körülbelül öt méter hosszúak voltak, és két tonnát nyomtak. Nagy fejüket jellegzetes csontos gallér és három szarv díszítette. A legfőbb jellemzőjük egy nagy kiemelkedés volt az orrukkal, amit bossnak neveznek.

Az ásatás szezonja most kezdődött, és minden évben őszig tart. A csapat által vizsgált kis területen a fosszíliák hihetetlenül sűrűn helyezkednek el; Bamforth professzor becslése szerint négyzetméterenként akár 300 csont is található. Eddig a csapat egy teniszpálya méretű területet ásott ki, de a csontok rétege akár egy kilométer hosszan is elnyúlik a hegyoldalon. „A sűrűsége igazán lenyűgöző,” mondja Bamforth professzor. „Úgy hisszük, hogy ez Észak-Amerika egyik legnagyobb csontágyazata.” A paleontológusok véleménye szerint a dinoszauruszok egy hatalmas csordában migráltak, több száz mérföldet téve meg a délről észak felé, ahol nyáron gazdag növényzet várt rájuk. Az a terület, ahol a csontok találhatóak, sokkal melegebb klímával rendelkezett, mint manapság, és bőséges táplálékot nyújtott ezeknek a növényevőknek.

A terület nemcsak a Pachyrhinosaurus otthona volt, hiszen még nagyobb dinoszauruszok is jártak itt. Két órányi autóútra a Halál-völgyekhez érkezünk, ahova sűrű erdőkön keresztül kell gyalogolnunk, egy gyors folyású folyón át kell kelni, ami Aster számára kutyapancsolást jelent. Itt nem szükséges ásni; a hatalmas csontok a part mentén hevernek, a víz által kimossan, tisztára mosva. Egy hatalmas csigolyát és több bordát, valamint fogat találunk a sárban. Jackson Sweder paleontológus különösen érdeklődik egy dinoszaurusz koponyadarab iránt, amelyet valószínűleg egy Edmontosaurushoz tartozik. Ő is, mint a Pachyrhinosaurus, növényevő volt, és a két faj tanulmányozása segít a kutatóknak megérteni ezt az ősi ökoszisztémát.

Az Edmontosaurus maradványait a közeli Philip J Currie Dinoszaurusz Múzeumba szállítják, ahol a csontokat megtisztítják és elemzik. Sweder éppen egy 1,5 méter hosszú Pachyrhinosaurus koponyán dolgozik, amelyet „Nagy Sam”-nek kereszteltek el. Elmondja, hogy a három szarv helye a gallér tetején van, de a középső hiányzik. „Az összes viszonylag ép koponyán, amit találunk, van egy kiemelkedés ott,” mondja. „De Nagy Sam kis unikornis kiemelkedése úgy tűnik, hogy nincs ott.”

Az évek során a múzeum csapata 8000 dinoszaurusz csontot gyűjtött össze, és a laboratórium felülete tele van fosszíliákkal; a Pachyrhinosaurus minden méretű példányai megtalálhatóak, a fiataloktól az idősekig. Az ilyen sok állat anyaga lehetővé teszi a kutatók számára, hogy tanulmányozzák a dinoszauruszok biológiáját, és válaszokat találjanak arra, hogyan növekedtek, illetve hogyan alakult a közösségük. Emellett az egyéni eltérések vizsgálatára is lehetőségük van, hogy lássák, hogyan különbözhetett meg egy Pachyrhinosaurus a többiektől – ahogyan lehet, hogy Nagy Sam is egyedi a hiányzó kiemelkedésével.

Mindezek a részletes kutatások, a múzeumban és a két helyszínen, segítenek a csapatnak választ adni arra a lényeges kérdésre, hogy hogyan haltak meg annyi állat egyszerre a Pipestone Creekben. „Úgy véljük, hogy ez egy migráló csorda volt, amely egy katasztrofális eseménybe keveredett, amely gyakorlatilag kiirtotta, ha nem is az egész csordát, de annak jó részét,” mondja Bamforth professzor. Minden bizonyíték arra utal, hogy ez a katasztrofális esemény egy hirtelen árvíz volt – talán egy hegyvidéki vihar, amely megállíthatatlan vízáradatot zúdított a csordára, fákat tépve ki a gyökereikből és sziklákat mozdítva el. Bamforth professzor szerint a Pachyrhinosaurusoknak nem volt esélyük. „Ezek az állatok nem tudtak gyorsan mozogni a hatalmas számuk miatt, és nagyon nehezek voltak – és igazából nem voltak jó úszók.”

A helyszínen talált kövek azt mutatják, hogy a gyors folyású víz örvénylő üledéke mindent felkavart. Olyan, mintha a pusztítás időben megfagyott volna, mint egy hullám a kőben. De ez a rémálom a dinoszauruszok számára most a paleontológusok álma. „Tudjuk, hogy amikor ideérünk, 100%-os garanciával találunk csontokat. És minden évben új dolgokat fedezünk fel a fajról,” mondja Bamforth professzor. „Ezért jövünk vissza, mert mindig találunk valami újat.” Ahogy a csapat összepakolja az eszközeit, hogy másnap visszatérjen, tudják, hogy még hosszú munka áll előttük. Csak a felszínt kapargatták eddig, és még rengeteg prehisztorikus titok vár felfedezésre.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c0k3x8lmje1o